Az ájurvéda gyógyászat eredete
Az ájurvéda szószerinti fordítása „tudomány az életről“, az egészséges életmód elveiről alkotott legősibb holisztikus orvosi rendszert képviseli.
Ennek a tanításnak az eredete az ókori indiai szent könyvek (Védák) keletkezésének idejére esik, melyek megvilágosodott bölcsek belső felismerései eredményeként születtek (Rishi). Az első és mindmáig legjelentősebb írás az ájurvédikus gyógyászatról (Charaka Samhita) időszámításunk előtt kb. ezer évvel jelent meg. A második szakírás, Sushruta Samhita, egy évszázaddal később jelenik meg, és az ájurvédikus műtétekkel foglalkozik. A harmadik legfontosabb ájurvédikus mű, az Ashtanga Hridayam, i.sz. a 7. század környékéről származik, és a két korábbi írás világos összegzését tartalmazza. i. e. 500 és i. sz. 500 közötti időszakban az ájurvédikus gyógyászat alapelvei elterjedtek a világ más akkor ismert szegleteiben is (Kína, Tibet, Perzsia, Arábia, Egyiptom, Görögország és Róma), ahol összekeveredtek az ottani helyi szokásokkal és kulturális hagyományokkal. Ezen az univerzális alapon keletkeztek aztán a különböző iskolák és természetes orvoslási rendszerek. Az ájurvédát ezért „Minden Gyógyítás Anyjának“ nevezik.
Ájurvédikus gyógyászat
Az Ájurvéda a gyógyászat holisztikus és egyszerű formáját képviseli azzal a céllal, hogy jobban megértsük önmagunkat. Igyekszik a probléma gyökeréhez hatolni és felfedni a betegség valós okát, legyen az helytelen táplálkozás, szokások, örökletes terhek, negatív gondolkodás vagy érzelmi illetve energetikai kiegyenlítettlenség. Így betekintést enged szélesebb kapcsolatokba és összefüggésekbe, melyek alakítják és befolyásolják a lelki és fizikai állapotunkat. Az Ájurvéda gyakorlat mindenekelőtt a tudatos megelőzésre és egészséges életmódra apellál, mert a betegséget mindig könnyebb kezdeti stádiumban gyógyítani, mint előrehaladott állapotban, amikor is már az esetek többségében megtörtént a testszövetek károsodása. A betegségek 70%-ban az ok a helytelen életvitel. Ezért az Ájurvéda terápia sikere főként a helyes táplálkozáson alapszik és azon, hogy hajlandóak vagyunk mindennapi életünkben változtatni néhány korábbi szokásunkon és sztereotípián, melyek sokszor állnak egészségügyi problémáink gyökerénél. A helyes hozzáállás, a kemény akarat és az elhivatottság az irányba, hogy megoldjuk egészségügyi problémáinkat, mindig a siker kezdetét jelenti.
Az Ájurvéda féle hozzáállás
Az Ájurvéda az embert a test, a lélek, a tudat és az életvitel megoszthatatlan és kölcsönösen összefonódott komplexusának tekinti. Nem a betegségek szimptomatikus megjelenésére irányul, hanem mindenekelőtt az okokra, melyek minden betegség előtt megjelennek. A szimptómát csupán figyelmeztetésként értelmezi, hogy a szervezetben nincs valami rendjén és mélyebb szinten szükséges a korrekció. Igyekszik ily módon az egészséges életvitel elveivel összhangban visszaállítani a természetes harmóniát az emberi szervezetben, amely testi és szellemi egészségben mutatkozik meg. A mindennapos sztereotípiákon való változtatással, a helyes táplálkozással és a gyógynövények rendszeres használatával sikeresen eltávolíthatóak a legkülönfélébb egészségügyi panaszok és tartós betegségek, mint pl. bőrbetegségek, légzőszervi betegségek, emésztési zavarok, migrén, elhízás, vérkeringéssel kapcsolatos panaszok, nőgyógyászati problémák, gerinc bántalmak, ízületi és izom betegségek, álmatlanság, fáradság, stressz stb.
Alapelvek
Minden ember a három biológiai alapelv egyedi arányával születik (dósa) – váta, pitta, kapha – (a tibeti értelmezés szerint szél, epe és váladék), melyek individuális genetikai kódot jelentenek, mely meghatározza pszichoszomatikus jellegünk kialakulását. Az élet folyamán aztán ez az arány különböző okok miatt eltérhet az eredeti születési állapottól (vikrti), ami később tükröződik a lelki kondícióban és a fizikai test egészségében. A szellemi tudat, gondolatok, érzések, érzelmek, étkezés, életvitel és környezet, amiben mozgunk – ezek mind befolyásolják ezen elemek egyensúlyát vagy kiegyenlítetlenségét. Ezt a három alapelvét az életnek nem tekinthetjük különállónak és függetlennek. Ezek funkciói összekapcsolódnak és kölcsönösen kiegészítődnek. Minden dósa helyének és működésének az ismerete lehetővé teszi, hogy helyesen ismerjük fel változatos kapcsolódási sorrendben való megjelenésüket, melyek a leggyakoribb pszichoszomatikus típusok.
A betegség oka
Az egészség az egész szervezet harmonikus működésének optimális állapota. A három élettani elv (váta, pitta, kapha) közötti 
egyensúlyt képviseli a testi funkciókkal, az érzékszervekkel, a gondolkodással és a szellemi tudatossággal. Minden embernek megadatik a józanész, amivel meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az egészségest a károstól. Az emberi szervezet maga szolgáltatja jelek formájában az összes szükséges választ, amire az ember vagy hallgat, vagy nem. Az átlagember viselkedését és cselekedeteit a vágyak és a kívánságok határozzák meg, melyeknek helyük az elmében van. Az elme képes a fizikai test rovására is ragaszkodni a vágyak és a kívánságok kielégítéséhez. Az elme így gyakran szó szerint kihasználja a testet e kívánságok elérése érdekében. Ezért a betegségek nagy része, mielőtt a fizikai test szintjén megjelenne, legelőször a nyugtalan, rendezetlen és fegyelmezetlen elmében jelenik meg, amely tele van a legkülönbözőbb kívánságokkal. 
A vágy ezért a tudatlanság lényege, amelyben megbújik a szenvedés, a betegség és a fájdalom. Ez az elsődleges betegségimpulzus aztán fizikai szinten is megnyilvánul a váta, pitta, kapha elvek egyikének felhalmozódása miatt. Ekkor történik meg, hogy a szervezet kibillen természetes egyensúlyából és megjelenik a betegség.
„Csak a szív csendje tudja meggyógyítani a beteg elmét.“
—Sri Chinmoy