Ősidők óta fontos kereskedelmi útvonalak haladtak át a mai Nepál területén és számos etnikai csoportból származó ember nagyszámú mozgása hozta magával a különböző kulturális, művészeti és vallási szokásokat, főként Indiából, Tibetből és Kínából. Nepál ezért nagyon változatos etnikai és nyelvi összetételű mozaikot alkot. A domináns hindu társadalom a szomszédos Tibethez való közelsége miatt összefonódik a buddhista és sámánista hagyományokkal.
Itt mintegy 70 etnikai csoportot számlálhatunk meg. A serpák, bhotik, paharik, newarok, tamangok, gurungok, magarok, rádzsák és limbuk az erősen képviselt és legnépesebb etnikumok közé tartoznak.
A letelepedés története
Nepált a történelem előtti időkben a tibeti mongol kirát törzsek, a mai newarok közvetlen ősei lakták, akik több mint 3000 éve élnek a Katmandu-völgyben. Ezek az őslakos népek különösen a kézművességben való jártasságukról nevezetesek. 
Erről tanúskodnak a gazdagon díszített fatemplomok csodálatos faragványokkal. Közben ausztroázsiai, majd később az indiai szubkontinensről érkező számos árja etnikum is megállapodott itt. Ez a népcsoport főként Nepál déli részének termékeny és sík területein telepedett le és együttesen „madhesi”-nek nevezik őket.
Buddha születése
E korai időszak legfontosabb eseménye Buddha születése Kr. e. 563-ban egy Lumbini nevű helyen, az Indiával határos területen, az akkor még kicsi Kapilavasztu fejedelemség területén.
A királyi herceg, Sziddhárta élettörténete a pompás és hivalkodó királyi palotában kezdődik. Ám hamarosan, miután szembesül a mindennapi élet valóságával, arra a felismerésre jut, hogy azért született erre a világra, hogy megtalálja az utat, mely megszabadít az emberi szenvedéstől. Így hosszú zarándokútra indul keresve az igazságot és a spirituális ébredést. Több évnyi erőfeszítés után elszántságát siker koronázza. A boldogság, a szabadság és minden érző lény iránti együttérzés tartós megtapasztalásaként eléri a végső tudást megvilágosodás formájában.
A rendkívüli serpák
Nepál talán leghíresebb etnikai csoportja a serpák, akik valamikor a 16. században költöztek a Khumbu régióba (a Himalája magas hegyvidéki része) eredeti otthonukból, a kelet-tibeti Kham tartományból. Kedves, szívós és erős emberek, akik megszokták, hogy jelentős távolságokat és magas hegyi hágókat járnak be utazásaik során, hogy kereskedjenek és legelőt találjanak nagyszámú jakcsordáik számára. Bár maga a serpa név valójában azt jelenti, hogy „keletiek”. A Himalájába indított első expedíciók után hamarosan inkább a hegymászó, a hátukon túlméretezett terheket hordó és nagy magasságokat leküzdő emberek lett a serpa név szinonimája.
A serpák a Tibettől és Nepáltól való viszonylagos elszigeteltségüknek köszönhetően kialakították saját kultúrájukat és sajátos életmódjukat, amely szorosan kapcsolódik a tibeti buddhizmus eredeti formájához. A Nyingmapa e legrégebbi hagyományát a Kr. u. 7. században alapította az indiai jógi, Padmaszambhava, akit a tibetiek és a serpák Guru Rinpocse-nek neveznek.
OLVASSA EL A KÖVETKEZŐ CIKKET..
