Hogyan jött létre ez az új dokumentumfilm a legősibb gyógyászati rendszer hazájáról a Himalája lábánál? Az Ahol az ájurvéda lakik c. filmet 2021. szeptember 23-án mutatták be Prágában, majd egy héttel később Pozsonyban. Alkotója, Kritartha Brada ismerteti a film létrejöttének hátterét és személyes útját az ájurvédához.
Mikor és milyen összefüggésben lépett be az életébe az ájurvéda?
Az ájurvéda kiterjesztette az élet holisztikus dimenziójának megismerésére irányuló utazásomat. Kezdetben volt egy intellektuális keresés és tudás iránti vágy az akadémiai műveltség formájában, ami arra késztetett, hogy történelmet és néprajzot tanuljak a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Tanulmányaim során azonban ráébredtem az európai gondolkodásmód jelentős korlátaira, ami bizonyos pozitív elégedetlenséget ébresztett bennem nyugati társadalmunk életmódjával és értékrendjével szemben. Egyfajta mentális büszkeséget vagy felsőbbrendűségi érzést váltott ki belőlem az orientális, keleti kultúrákkal szemben, ami az élet belső dimenziójának keresésére ösztönzött. Egy ilyen helyzetben az ember - sok európai gondolkodóhoz hasonlóan - köztük Arthur Schopenaurhoz, Otokar Březinához vagy magához Max Müllerhez - természetesen India felé fordul a latin mondás szellemében: „Ex oriente lux”, azaz „Keletről jön a fény”. Mint valószínűleg mindannyian tudjuk, a „gondviselés” útjai kifürkészhetetlenek, de gyakran előfordul, hogy a dolgok, emberek és helyzetek egyszerűen akkor jönnek el hozzánk, amikor készen állunk rájuk, és képesek vagyunk megérteni üzenetüket és felismerni jelentésüket. Ez csupán a felkészültségünk vagy befogadóképességünk mértékétől függ.
Az én esetemben ez egy találkozás volt az indiai meditációs mesterrel, Sri Chinmoy-jal 1993-ban, ami a belső ébredés szikráját lobbantotta fel bennem. Jól emlékszem, hogy akkoriban fejeztem be éppen Lobsang Rampa tibeti láma és orvos „Harmadik szem” című könyvének olvasását. Teljesen magával ragadott a könyv és hirtelen szemtől szemben találtam magam hasonló tapasztalásokkal, amelyekről eddig csak olvastam. Sri Chinmoy csendes jelenlétében hatalmas intenzitással éreztem egy fénysugarat a homlokom közepén, majd egy széles és meleg erőteret a mellkasom közepén. Ez a belső kapcsolat és útmutatás azóta is állandóan velem van, és későbbiekben afelé irányított, hogy találkozzam nepáli barátommal, Dr. Suresh K. Sah-val, a biotechnológia doktorával, és Dr. Kam Dev Jha-val, egy ájurvédikus orvossal. Ettől kezdve az ájurvédával és a hagyományos ájurvédikus gyógyászat készítményeivel való kapcsolatom folyamatosan fejlődik.
Mennyi ideig érlelte az ötletet, hogy filmet készítsen az ájurvéda bölcsőjének számító helyekről, és mi adta a végső löketet a tényleges megvalósításhoz?
Tulajdonképpen az első impulzus egy ájurvédikus társaság létrehozására a találkozás volt Dr. Kam Dev Jha-val, egy belső látásmóddal rendelkező ájurvédikus orvossal, aki a találkozásunk során kifejezte ama kívánságát és meggyőződését, hogy alapítsak egy ájurvédikus társaságot hazámban, hogy az emberek hasznát vegyék ennek az életről és az emberi egészségről szóló ősi tudásnak. Nepáli és indiai utazásaim során mindig felmerült bennem az a gondolat, hogy megörökítsem és dokumentáljam az ájurvédikus készítmények hagyományos kézműves készítését. De mindennek eljön az ideje, így legelőször értékes tudásra és tapasztalatokra tettem szert, amíg meg nem érett az idő arra, hogy kamerát ragadjak, és azt mondjam, hogy elmegyek az általam ismert helyekre azzal a szándékkal, hogy amit és ahogy tudok, azt lefilmezem... aztán majd meglátjuk. A film sosem készülhetett volna el nepáli és indiai barátaim szűk családi háttere nélkül, akik lehetővé tették, hogy olyan helyszíneket és pillanatokat filmezzek le, amelyeket különben az ottani életmód bensőséges ismerete nélkül nem lehetett volna megörökíteni.
Egy dolog megfelelő és használható felvételeket készíteni, egy másik dolog a forgatókönyvet megírni, és egy harmadik dolog olyan filmet készíteni, amely nézhető is. Ezeket nem mindig sikerül összehangolni és az eredményt a néző és az idő fogja megítélni. A dokumentumok filmformában történő elkészítéséért nagy köszönet illeti Jiří Kuncot, aki aprólékos gondossággal végezte a teljes utómunkát a vetítővászonra. Félve küldtem el neki a nyersen vágott felvételek első változatát a hozzászólásom szövegével együtt, felkészülve arra a reakcióra, hogy nem lesz belőle semmi. Az ő értékelése azonban más volt, és természetesen rendkívül biztató számomra: „Megéri, a forgatókönyvnek van húzása és lendülete, ez egy erőteljes történet. Jó rádióműsor is lehetne belőle. A felvételek is érdekesek, némi munkába fog kerülni, de határozottan megéri”. Most tehát bemutatjuk szerény eredményünket a közönségnek, és bízunk benne, hogy feldobja a hangulatukat és átadja az ihlet szikráját és egy kicsit azt az emberi tudást, amely India megvilágosodott bölcseinek bölcsőjében született.
Mi volt kezdetektől fogva a film célja és kinek szól?
Még mindig van bennem egy darab a néprajzkutatóból, úgyhogy nagyon szeretem a különböző nemzetiségű, kultúrájú, hagyományú és vallású embereket. Voltam olyan szerencsés, hogy az Antarktisz kivételével az összes kontinens számos országában megfordultam, és azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen bárhol a világon otthon érzem magam. A film egyik fő üzenete tehát éppen ez - felismerni és érezni, hogy a világ nem más, mint egy nagy család, még akkor is, ha mindannyian másképp nézünk ki, másképp gondolkodunk és másképp élünk, mert végső soron mindannyian olyanok vagyunk, mint a különböző formájú és színű, de ugyanarra a fonalra fűzött gyöngyök. A filmnek tehát több szintje van, amelyek egymásba fonódnak. Emberek és helyek, kultúrák és hagyományok, az ájurvédikus gyógyászat és az élethez való hozzáállás történetét meséli el.
Meg tudná mondani, hogy hová és kikhez vezet el minket a dokumentumfilm?
A dokumentumfilm két részből áll. Az első Nepálba vezet bennünket, egy rendkívül sokszínű országba, amelyet északon a Himalája nyolcezres hegycsúcsai szegélyeznek, délen pedig termékeny tájakban és szubtrópusi dzsungelekben bővelkedik. A térségen ősidők óta fontos kereskedelmi útvonalak haladnak keresztül, és számos etnikai csoportból származó emberek nagyszámú mozgása hozta magával a változatos kulturális, művészeti és vallási szokásokat, főként Indiából, Tibetből, Kínából és Mongóliából. Emellett az ájurvédikus gyógynövények és fűszerek használatának, ismeretének és gyűjtésének hagyománya mindvégig szerves részét képezte a helyi emberek mindennapi életének. A második részben ezután India legszínesebb államába, Rádzsasztánba utazunk, amely nemcsak a bátor rádzsputok hősies történeteiről vagy a Thár-sivatagról híres, hanem a hindu és a mogul építési stíluskat ötvöző egyedülálló építészetéről is. Mindkét részben aztán ellátogatunk például az ájurvédikus onkológiai kórházba, az ájurvédikus írások szakértőjéhez vagy a Tribhuvan Ájurvédikus Egyetem dékánjához.
A forgatókönyvet saját tapasztalatai alapján alkotta meg. Mióta jár a helyszínekre, ahová elvisz minket, és történt-e valami váratlan esemény a forgatás során? Elmesélne, kérem egy történetet?
Igen, a forgatókönyv organikusan és fokozatosan alakult ki, összhangban azzal a tartalommal, amit leforgattunk. Tudtam az ideológiai keretét annak, amit a nézőnek közvetíteni szeretnék, de a tartalom kifejezésének módja és története csak a tényleges vágás és a szóbeli kommentár szerkesztése során alakult ki. A kimondott szó egy dokumentumfilmben önmagában is egy dolog. A jól megválasztott szinkronszemélyiség és hang nélkül még a legjobb dokumentum tartalom filmes összbenyomása is kudarcra van ítélve. A mi filmünk esetében valóban rendkívül hálás vagyok Petr Vaceknek, aki nemcsak az elhangzott szöveg összefésülésében segített, hanem az egész filmben vállalta a szinkronhang szerepét is. Meg vagyok győződve róla, hogy az ő érzékeny és szakszerű verbális megnyilvánulása kiegyensúlyozza az autodidakta rendezői, forgatókönyvírói és szerkesztői szerepem minőségét. Ő volt az első barátságos „kritikusom” is, amikor mosolyogva azt mondta nekem, amit nagyon értékeltem: „Nos, szerintem egy kicsit rózsaszínűre festetted Indiát, de a saját nézőpont megadása minden alkotó joga”. Mentségemre csak annyit tennék mosolyogva hozzá, hogy igen, ha az ember a szívével nézi a világot, akkor a feketét is fehérnek látja.
Miért ne hagyják ki az emberek a dokumentumfilmjét, mi az Ön meghívása?
Napjainkban az egészségvédelem nagyon aktuális téma, amelyet sok oldalról lehet megközelíteni. Az ájurvéda a betegségek tényleges kezelésével szemben a megelőzést hangsúlyozza, amely a megfelelő étrenden, az egészséges életmódon és a lelki harmónia ápolására irányuló aktív odafigyelésen alapul, figyelembe véve az emberek egyéni alkatát. Ez egyszerűen fogalmazva egy olyan megközelítés, amelyet nyugati társadalmunknak sürgősen meg kell tanulnia. Megszoktuk, hogy csak felszínes információk és féligazságok között navigálunk, és aligha tudunk szélsőségek nélkül az úgynevezett középúton járni. A mai idők és a dolgok állása ezt bizonyítja. Az ájurvéda az egészséghez vezető természetes út, amely önmagunk és mentális, érzelmi és fizikai létünk mechanizmusainak megértésén keresztül vezet, mint egy egész elválaszthatatlanul összefüggő részei. Ha az egyes alkotóelemeket elkülönítjük egymástól és tudományos vizsgálatnak vetjük alá, akkor mindig csak magát a betegséget fogjuk kezelni, nem pedig az embert.
Lemaradt a premierről? Nézze meg a filmet online.
Tudjon meg többet a filmről a hivatalos weboldalon aholazajurvedalakik.hu
Az interjú az Ayurvedic Breakfast szerkesztőségének jóvoltából készült.